Egy cikksorozatot indítunk útjára, amelyben szakemberek nyújtanak hasznos tanácsokat azok számára, akiknek gyermeke szeptemberben először lépi át az iskola kapuját, és kezdi meg iskolás életét. Ezzel is szeretnénk segíteni az óvoda-iskola átmenet megkönnyítését, hiszen fontos szakasz kezdődik el gyermekük életében. Elsőként Posztos Katalin, iskolánk pszichológusa ad jó tanácsokat az iskolába lépő gyermekek pszichés fejlődésének sajátosságairól.

 

 

 

A leendő elsősök, jelen esetben a 2024. aug. 31-ig 6. életévüket betöltő gyermekek. A törvény adta keretektől eltérő szülői elképzelések jogosságát az Oktatási Hivatal bírálja el. Pl. plusz 1 év eltöltése az óvodában (maximum: 7 éves korig). Vagy korábban történő iskola kezdés (pl. 5 év 10 hónaposan ). Az Oktatási Hivatal a területileg illetékes szakszolgálatokat bízza meg azzal, hogy ezen gyermekek képesség struktúráját feltárja, a kérdések megválaszolása céljából. 

 

Milyen képességeket vesznek figyelembe ezek a vizsgálatok?

– fizikai állapot (testmagasság, testsúly, fogváltás).

– mozgásfejlettség (nagy mozgások, finom motorika: kézujjak, csukló, kézfej, ceruzafogása)

– kognitív (értelmi)képességek: számfogalom, nyelvi fejlettség

– általános tájékozottság (napszakok, napok, évszakok, szülők neve, életkor, lakcím)

-figyelem

-emlékezetvizsgálat

– testséma, téri irányok, téri reláció ismerete

– pszichés tulajdonságok: szándékos figyelem, feladattudat, érdeklődés az iskola iránti szabálytartás, szükségletek kielégítésének késleltetése

 

Szociális készségei is nagyon fontosak (nyitottság, kapcsolatteremtési készség, együttműködés). Fontos, hogy mit lát az óvoda, a szülő, a pszichológus. Eltérően viselkedhet a gyermek különböző élethelyzetekben. Indulatkezelés, empátia, segítő készség, alkalmazkodás a közösséghez elengedhetetlen (már az óvodában is). Minél kiegyensúlyozottabb a képesség struktúra, annál könnyebbé válhat az iskolai alkalmazkodás, beilleszkedés.

 

A 6 éves kor átmeneti életkor a fenti képességek kialakulását tekintve. Évek óta próbálják a szakemberek az óvoda-iskola átmenetet megkönnyíteni. Vannak európai országok, ahol 5 éves kortól iskolaelőkészítőbe járnak a gyermekek. A szakadék áthidalása mégis legnagyobbrészt a gyermekek fejlettségi szintjének a változása által jön létre. Nem azonos gyorsasággal, nem azonos pillanatban, az egyes gyermekeknél. Az óvoda készít az iskolára. Jó esetben az iskolai tevékenységeket(pl.írás, olvasás ) megalapozó képességek fejlesztésével.

 

Szüleik is azzal tesznek legjobbat, ha nem írni, olvasni tanítják gyermekeiket, hanem például az íráshoz szükséges feltételeket teremtik meg. Pl:. fejlesztik a kézfejek ujjak izomzatát, mozgékonyságát (fejtsünk, borsót, igenis fűzzük be a cipőnket, hagyjuk a tépőzárakat, gomboljunk gombot, gyúrjunk tésztát. Persze, aki játékot is vásárol: fűzzünk gyöngyöt, gyurmázzunk stb.

 

Az elsős tanító nénik játékosságot visznek az órákba. A gyerekek csökkenő figyelmi szintjét tanóra közben tornával, kéz tornával, mondókázással verseléssel, igyekeznek fenntartani. Csökkenteni a monotóniát, kifáradást. Ugye tudjuk, hogy egy elsős gyermek 15 percnél nem tud tovább figyelni szándékosan. Mesélnek. Tegye ezt a szülő is. Minden nap, ha mást nem, este elalvás előtt. A mese szellemi táplálék, érzelmi lexikon, a szociális viselkedés útmutatója, a nyelv leggazdagabb tárháza. A direkt ráhatásnál hatékonyabb lehet a szülő és gyermek között mesélés közben létrejövő együttes élmény, szeretet áram. A szabad levegőn fára mászni, bújócskázni, biciklizni nagymotoros mozgást koordinál (Vekerdy T. ). Tulajdonképpen csak biztosítani kell a feltételeket.

 

Ha a törvény adta lehetőségek megengedik, és van döntési jogunk inkább engedjük gyermekünket 7 év 2 hónaposan iskolába, mint 5 év 10 hónaposan. Hisz mindkettő megtörténhet (1 év 4 hónap különbség két első osztályos között). Ennek a két első osztályosnak ugyan olyan korán kell felkelnie, ugyanolyan nehéz táskát kell cipelnie, ugyan úgy nem alhat délidőben.

 

A korábbi fejlődési zóna hirtelenebb átugrása (óvodáskor), mint az optimális lenne képességekben megalapozatlan, képesség hiányára épülő tudásszintet eredményez. Pedagógusaink tudják, hogy mennyi éretlen gyermek kerül iskolába minden évben (azt is tudjuk, hogy az iskolai, és osztálylétszámok is fontos tényezők az adott tanévben. Körültekintő döntéseket kell hozni. Sajnos nem mindig azok a gyermekek kerülnek az első osztályba, akik számára ez a legoptimálisabb.

 

Neveljünk csodagyerekeket! Hisz minden gyermek külön csoda!

 

Emlékszünk Szász Marcira ? Friderikusz Sándor ismertette meg velünk. 5 évesen 195 volt az IQ-ja.15 évesen leérettségizett, és egyetemre járt. Abba is hagyta. A korosztályos különbség nehézségeket jelentett az illeszkedésben. Nem lett akadémikus, nem lett kutató vagy egyetemi tanár. „Csak” egy okos ember. Erre a gyerekeink egy része is képes lesz.

 

Mi a sikeres felnőttkori élet kritériuma? Világsiker? Országos ismertség? Szakmai karrier? Boldog családi élet? Hat évesen megjósolhatatlan.

 

Adjunk időt a gyermekeinknek. Lehessen saját fejlődési ütemük. Arányosan követeljünk is. Tudjanak, gondolkodjanak, érezzenek, szeressenek. Birtokolják a rugalmas megküzdés képességét (reziliencia) gyorsan változó világunkban.