Hétfő hajnal 5 órakor indultunk el Kiskunlacházáról és az első külhoni megálló a „Szent László városaként” ismert Nagyvárad volt. Itt felelevenítettük a Szent Lászlóról tanultakat, megnéztük az általa alapított nagyváradi székesegyházat és a püspöki palotát. Óriási volt a forgalom, mert több Határtalanul programon részvevő busz is velünk egy időben ért oda.

 

Ezután Kolozsvár következett, ahol talán még Szent Lászlónál is ismertebb királyunk, Mátyás király szülőházát és szobrát tekintettük meg. Természetesen Mátyás király élettörténete, tettei is szóba kerültek. Mindkét állomáshelyen koszorúzásra is sor került. Kolozsvári megálló után pedig Korond felé vettük az irányt, ahol a szállásuk volt 5 napig. Csaknem 700 km-es út után fáradtan foglaltuk el szállásunkat, majd egy finom vacsorával zártuk a napot.

 

Kedden, az első történelmi nap után természeti csodákat tekintettünk meg! Sajnos a parajdi sóbányát már nem tudtuk megtekinteni az ismert okok miatt, és még nagyobb sajnálatunkra szerdán betört a Korond patak a sóbányába, és valószínűleg ezzel a sóbánya teljes pusztulását okozta a megáradt patak, na és az emberi butaság, nemtörődömség.

 

Így a nap elején meglátogattuk a közelünkben lévő szovátai Medve-tavat. Sajnos ekkor már teljesen esősre fordult az időjárás, így esőkabátokkal és esernyőkkel vágtunk neki a rövid sétának a tó körül. Ami nem is lett olyan rövid, ugyanis csatlakozott hozzánk Márton Ernő idegenvezető, aki rengeteg plusz információval tette érdekessé a tó körüli sétát.

 

Közben az eső zuhogni kezdett, így telefonon hívtuk a buszsofőrt, hogy jöjjön értünk azonnal. Felugrottunk a buszra, és egy közel 2 órás busz utat követően elértük a fantasztikus szépségű Gyilkos-tavat és a Békás-szorost.

 

Az idő egy kicsit kedvezőbbé vált, nem zuhogott, csak esett Ilyen időben néztük meg Ernő vezetésével a tavat és a szorost, aki közben folyamatosan mondta az érdekesnél érdekesebb történeteket. Miután megnéztük a látnivalókat maradt egy kis időnk arra is, hogy a gyerekek zsebét égető román lej egy részét elköltsük

 

Ezután ismét buszra szálltunk és kalandos körülmények között – megáradt patakok, elromlott vasúti átjárók – késő délután visszaérkeztünk Korondra. Itt vendéglátóink ismét kitettek magukért, ugyanis a vacsora pillanatok alatt elfogyott! Ha ezt látták volna otthon… 

 

Szerdán sem történt sajnos változás az időjárásban. Továbbra is reménytelenül esett az eső. Reggeli után, úton Farkaslak felé kaptuk a rossz hírt a parajdi sóbánya pusztulásáról. 

 

Kicsit rosszkedvűen szálltunk le a buszról Farkaslakán, ahol előbb megkoszorúztuk Erdély egyetlen Trianon emlékművét, majd átsétáltunk a kb. 30 méterrel odébb lévő Tamási Áron sírhoz. Márton Ernő idegenvezetőtől itt is sok érdekes információ hangzott el. Sokáig nem tudtunk maradni, ugyanis folyamatosan jöttek a Határtalanul kiránduláson lévő buszok, és forgószínpad szerűen váltották egymást a csoportok a szakadó esőben.

 

Ezután egy rövid buszozást követően Szejkefürdőre érkeztünk meg. Itt két fantasztikus program várt ránk. Először megnéztük a Mini Erdély kiállítást, ahol rengeteg gyönyörű erdélyi látnivalót tekintettünk meg… mini kiadásban

 

Ezután pedig a gyönyörű székelykapuk alatt felsétáltunk Orbán Balázs síremlékéhez, ahol Ernő a szokásos érdekes stílusában elmesélte a társaságnak Orbán Balázs valóban roppant érdekes életútját! Ezt követően megkoszorúztuk a síremléket, majd az eső miatt csúszóssá vált úton szép lassan visszabotorkáltunk a buszhoz és folytattuk a napi programot.

 

Egy rövid időre megálltunk a gyönyörűséges zetelaki víztározónál, majd pedig folytattuk utunkat Csíkszereda felé. Itt a magyar katolikusok egyik legfontosabb zarándokhelyét tekintettük meg, a csíksomlyói kegytemplomot. A gyönyörű templom mindenkit kis elgondolkodásra késztetett, majd a Szűz Mária szobor előtt elvonulva mindenki elmondhatott egy halk imát vagy kívánságot. Sajnos a szakadó eső miatt csak a templomot tudtuk megnézni, a domboldalra, ahol több százezer zarándok szokott összegyűlni pünkösdkor már nem tudtuk elsétálni.

 

Csütörtökön csak egy, de nagyon hosszú program várt ránk! Egy órás buszozás után megérkeztünk Szentegyházára, a legmagasabb fekvő magyar városba, ahol egy traktor várt ránk, hogy felvigyen minket a Madarasi-Hargitára.

 

Útközben megálltunk és felvettük a megrendelt kürtöskalácsot, majd a rossz idő ellenére folytattuk az utat a csúcs felé. Sajnos gyakran sok mindent nem láttunk, ugyanis tejköd ereszkedett le a hegyoldalra, így a látási viszonyok jelentősen lecsökkentek

 

Tovább nehezítette a dolgunkat, hogy néhány tanuló – hiába figyelmeztettük őket többször is – nem az időjárásnak megfelelően öltözött fel, így bizony volt fázás miatti panaszkodás. Ennek ellenére miután leszálltunk a traktorról a többség mostoha körülmények között nekivágott a csúcsnak.

 

Fel is jutottunk, sajnos a köd továbbra sem oszlott fel, így a kopjafákon kívül semmit sem láttunk. Ezután megkezdtük a leereszkedést, de a csúszós úton nem volt egyszerű feladat. Leértünk, felültünk a traktorra és elindultunk lefelé. Nagy bosszúságunkra közben az időjárás egyre kedvezőbbre fordult. Visszafordulni már nem tudtunk, így kénytelenek voltunk jópofát vágni hozzá.

 

Délután hamarabb hazaértünk, így mindenkinek volt ideje, hogy megkezdje a bepakolást a bőröndbe, hogy reggel gördülékenyen menjen a pakolás és az indulás. A vacsora ismét nagyon finom volt, főleg azért, mert a gyerekek választhatták ki a rizseshúst estére. 

 

És eljött a péntek reggel, a hazatérés napja. Korai kelést korai reggeli követte, majd elindultunk Gyulafehérvár irányába. Gyulafehérvár történelmi belvárosát ugyanis nem akartuk kihagyni, hisz a gyönyörűen felújított belvárosi rész 1991-ben felkerült a Világörökségi Listára is.

 

Először megtekintettük a Szent Mihály székesegyházban Hunyadi János és Hunyadi László síremlékét, majd pedig végig sétáltunk a gyönyörű belvároson. A közös séta után pedig egy utolsó szabadprogram következett, amikor az utolsó lejek is elköltésre kerültek a román árusok nagy örömére

 

Újabb 200 km várt ránk, és megérkeztünk Aradra! Itt az aradi vértanúk emlékoszlopát tekintettük és koszorúztuk meg. Sajnos az az emlékhely nagyon rossz állapotban volt, méltatlan körülmények között – egy sportpályát építettek mellé – várja az idelátogató magyarokat.

 

Ezt követően pedig irány a magyar határ! Itt már mindenki izgatott volt, hiszen közelgett a nagyon várt viszontlátás Este hét órakor meg is érkeztünk Kiskunlacházára éppen és egészségesen mindenki nagy örömére!

 

Ezzel véget is ért csodálatos 5 napos utazásunk a Határtalanul programnak köszönhetően!