„Ahol a szavak kevesek,
a látvány magáért beszél.
Ott jártunk!
Szebb csodát még nem ismerek,
Erdély székely bérceinél!
Csodáltuk…”

(Török Stenczer Enikő)

Abban a szerencsében volt részünk, hogy mi megcsodálhattuk ezt a látványt.

Ebben az évben is sikeresen pályáztunk a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., által kiírt Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek Határtalanul! program keretében. Utunkat 2025. 04.28- 05.02. között valósítottuk meg. Pályázatunk címe Legendák és hősök nyomában Székelyföldön, az elnyert támogatás 4 476 600.- forint volt.

Ismét egy felejthetetlen úton vehettünk részt, amely minden résztvevő számára életre szóló élményt jelentett. A kirándulás rengeteg előkészítő munkát igényelt, de az élmények feledtetik a belefektetett munka mennyiségét.

Az utazáson a 7.b osztályból 27 tanuló vett részt, kísérők voltak Orbán Mónika és Gera Imre kollégák.

Már tavaly decemberben részt vettünk a Magyarság Háza Galériájában szervezett „Szórványmagyarság” című előadáson, az utazást előkészítendő.

Majd március 31-én egy igazán élménydús délelőttön Varga Ilona tartott nekünk egy személyes élményekre épített érzékenyítő foglalkozást. A gyerekek reakcióit látva elérte a célját, remélem ő is így érezte.

Április 28-án reggel indultunk, egyenesen Déva vára felé, fent gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé, a szépen felújított várból, felidéztük a jól ismert legendát is.

Este Értünk Tibódra, elfoglaltuk szállásunkat a Hajnalcsillag Panzióban, ahol régi ismerősként üdvözöltek bennünket, és nagyon szívélyes vendéglátásban volt részünk. Szép tiszta szobákkal, és finom ételekkel láttak el bennünket, az ott töltött idő alatt.

Az első ott töltött napon felfedeztük a sóvidék nevezetességeit, a Parajdi-sóbányát, a Medve-tavat, Farkaslakán Tamási Áron síremlékét, a Trianon emlékművet, Korondon Józsa János fazekasműhelyét, illetve megnéztük a Mini Erdély kiállítást Szejkefürdőn, Orbán Balázs síremlékét, és lesétáltunk a székelykapu sor alatt is.

A megállóknál versekkel, szövegekkel készültünk, amelyeket minden helyen egy gyerek és egy felnőtt kísérő olvasott fel, úgy láttam, hogy mindenkit megérintettek az elhangzott gondolatok.

Szerdán Szentegyházáról indulva traktorral mentünk fel a Madarasi Hargitához, útközben nagyon finom kürtőskalácsot ettünk, és hangulatos zenét hallgattunk. Az egyik megállóban a gyerekek a falusiak által hozott üvegeket töltötték fel forrásvízzel, amit le is vittünk  nekik az út végén. A fenti megállótól  fél óra felfelé kapaszkodás következett, majd elégedetten néztünk körül a tetőről,  itt is meghallgattunk két verset,  sétáltunk a kopjafák között, és megépítettük a mi kőgúlánkat is, több gyerekünk mondta, hogy szüleivel majd visszajön ide, hogy megmutassa nekik is.

A csütörtöki nap hosszú utazást, gyönyörű tájakat, fantasztikus időt, közös sétát hozott. Ekkor álltunk meg a Zetelaki-víztározónál, a Pongrácz-tetőn, sétáltunk végig a Békás-szoroson, illetve álltunk meg a Gyilkos-tónál. Visszafelé a  medence másik oldalán Csíksomlyóig mentünk, ahol beültünk a templom padjaiba is, és közösen imádkoztunk, adtunk hálát  szüleinkért.

Másnap reggel bepakoltunk a buszba, és hazafelé vettük az irányt, útközben megálltunk Székelykeresztúron, ahol Petőfi -körtefájánál hajtottunk fejet, majd Fehéregyházán az emlékműnél is megálltunk. A nap során egy sétát tettünk Segesvár belvárosában, majd Déván álltunk meg egy étkezésre.

Este későn értünk haza, fáradtan, de elégedetten szálltunk le a buszról.

Nagyon hálás vagyok a gyerekeknek, hogy hittek abban, hogy ezt az utat közösen meg tudjuk valósítani, ahogy láttam nem voltak csalódottak. Köszönöm a szülőknek, hogy megbíztak bennünk és elengedték a gyerekeiket.

Azt gondolom, hogy a pályázat elérte a kiírásban szereplő célját, azok a gyerekek akik részt vettek ezen az utazáson, erősödtek magyarságtudatukban, bővültek az ismereteik a külhoni magyarsággal kapcsolatban, és erősödött a nemzeti összetartozás érzésük is.

Az út nem lehetett volna ilyen élménydús, és sikeres, ottani idegenvezetőnk Bokor Judith nélkül, aki személyiségével, helyismeretével nagyon sokat segített, és a gyerekeink lelkét megérintve igazán emlékezetes pillanatokat szerzett számunkra is.

Nekem osztályfőnökként ez volt az utolsó erdélyi utam, sajnálom, hogy az előző osztályom kimaradt ebből az élményből, a későbbi utazóknak pedig hasonló élményekben, szeretetben eltöltött utakat kívánok: